A galéria a képre kattintással is elérhető.
Az eredeti nevét alapítójáról, Weiss Manfrédről kapta 1882-ben, a kezdetekben a gyár a konzervgyártással foglalkozott, majd elkezdtek lőszert is gyártani, és egy szerencsétlen baleset után - mikor is robbanás történt az egyik üzemben -, kiköltöztek Csepelre. Akkor még nem volt sűrűn lakott terület, így a lőszergyár biztonságosabban működhetett. Tíz évre rá kibővítették a profiljukat, helyet kapott acélmű, öntöde, kohó és hengerműhely is.
Az I. világháborúban rengeteg lőszer készült itt, és 30.000 ember szolgálta ki a hadsereget a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben. A háború után azonban jelentősen lecsökkent a munkaerő, és a románok az üzem jelentős részét elvitték. Lőszergyártás helyett háztartási eszközök gyártására álltak át, kerékpárokat és szerszámgépeket készítettek, ill. kevesen tudják, de volt itt autó- és repülőgépgyártás (licencekkel) is, ám ezek csak a húszas évek végére értek el nagyobb sikereket.
1920-ban elkezdődött a csőgyártás, amiből szerencsére maradt is valami az üzem területén, majd a tulajdonos halála után családja folytatta tovább, ők is tovább bővítették a gyár profilját, kályhákat és tűzhelyeket gyártottak. Ügyesen bontották szét az ágazatokat kereskedelmi vállalatokra.
1929. Szmick Viktor, Csajkovszky Emánuel és Pesti Ferenc ezzel a 875 ccm-es
Weiss Manfréd autóval az 1929. évi VIII. Monte Carlo Csillagtúrán 2.
helyezést ért el (forrás: Fortepan)
1930. Fokker C.V.D típusú felderítő repülőgép (Weiss Manfréd gyártmány). Háttérben egy Caproni Ca-101 bombázó/szállító repülőgép (forrás: Fortepan)
1933. Weiss Manfréd-Fokker C.V.D. típusú repülőgép (forrás: Fortepan)
1935. Weiss Manfréd túrakocsi (forrás: Fortepan)
1940. Budapest, XXI. Csepel, Weiss Manfréd gyár repülőtere (forrás: Fortepan)
1942. Budapest, XIV. Városliget, Nemzetközi Vásár, Weiss Manfréd Stand.
Jobbról 39M Csaba páncélgépkocsi, balra 1901 M tábori sütöde, az
állványon WM 21 Sólyom repülőgép, alatta 32 M hadikerékpárok (forrás: Fortepan)
A II. világháború ismét megváltoztatta a termékek összetételét; harckocsira és repülőgépmotorokra volt nagy szükség. Nem úszta meg a gyár a bombázásokat sem.
1944. Budapest, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek bombázása Budaörs felől nézve (forrás: Fortepan)
A német megszállásnál a tulajdonosokat elhurcolták. "A világháborúban a gyártelep és berendezései óriási károkat szenvedtek, jórészt megsemmisültek a géptípusok rajzai, a szabványok is, szakértelemmel rendelkező munkaereje szétszéledt, sokan közülük meghaltak. A gépek pótlása nagy nehézségeket okozott, de nagy erőfeszítéseket tettek érte, nem csak a hazai szükséglet miatt, hanem mert a gyárnak háborús jóvátételre is gépeket kellett termelnie és el kellett látnia a megszálló szovjet hadsereget is járműalkatrészekkel." (forrás: Wikipédia)
A háború után államosították, majd kétszer nevet váltott, hogy aztán megkapja a Csepel Vas- és Fémművek elnevezést.
Az elmúlt 25 évben látványosan tönkrement a hely, de úgy tűnik, néhányan még látnak fantáziát benne. Bicikliszervizek, működő posta és munkásszálló még mindig van, a NAV is itt tárol lefoglal autókat, ill. több csőgyártó hely is kihasználja a múltat.
Mikor ott jártunk, szombat este beindították a préseket, hihetetlen élmény volt kintről, a forróságot a téglákon keresztül is érezve látni, hogy abban a csarnokban szinte nem változott semmi. Férfiak álltak a kisebb-nagyobb préseknél, a forró vasat megfogták, háromszor fordították és adták tovább a következő fázisra. Amikor a prések lecsaptak, rengett a föld.
A gyár története bővebben, egy nagyon jó cikkben a BudapestCity.org oldalon megtalálható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése