A postaszolgálat fejlődésével szükség lett egy központi járműtelepre, ahol tárolhatták, szervizelhették a postás autókat, az akkumulátorokat is itt töltötték fel. Helyet kapott itt néhány szolgálati lakóépület is, és megható pillanatoknak lehettünk szemtanúi a bejárás során. Eljött egy nagyon idős hölgy és egy középkorú férfi is, akik most találkoztak először a II. világháború óta. Mint kiderült, mindketten a telepen éltek, lévén édesapjuk a postánál dolgozott. A hölgy tologatta babakocsiban a ma már felnőtt férfit, és együtt bujkáltak a pincében a háború idején. Felemelő volt látni, ahogy ennyi év után egymás nyakába borultak. Ha jól értettem, a roppant szimpatikus múzeumigazgató asszony hozta össze a találkozót, a férfi pedig elhozta felnőtt fiait is, akik már ismerték a történetet.
A telepet Bierbauer István (Hauszmann Alajos tanítványa) tervezte 1914-ben, de tíz évig várni kellett az engedélyekre. A látogatás attrakciója volt a rampa, amely a világon először rendelkezett elkülönített spirális fel- és lejáró lejtővel.
forrás: Postamúzeum
mosó
levegő nincs
szivattyú
szivattyúház
A rampa!
A Dögkeselyű c. örökbecsű film egyik jelenete ezen a bizonyos rampan játszódik 1981-ben. 07:10-07:26 perc között megtekinthető: Dögkeselyű - autós üldözés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése