Kaptam egy hírlevelet egy építő konferenciáról, ami a Postával, annak épületeivel, a postapalotákkal, járműtelepével foglalkozott, és a csodás szervezésnek köszönhetően remekül éreztem magam. Volt művészettörténész előadó, építész, illetve a legszimpatikusabb a múzeumigazgató, Kisfaludi Júlia volt, öröm volt látni, hogy vannak még ilyen lelkes, kulturális örökségünkkel foglalkozó kutatók és szakemberek.
1068 Budapest, Benczúr u. 27.
A Benczúr Ház gyönyörű, javaslok megtekintésre legalább egy virtuális sétát a honlapjukon.
1800-ban a Diplomatanegyed területén még nem volt semmi, akkor viszont felparcellázták a mostani Városligeti fasor és Andrássy út közötti területeket. A 200 telek mindegyike 1200 négyszögöles lett (12x100 nöl). Három évvel később a telken csak egy pavilon állt, de neve már volt: Pichler pavilon. Túl sokat nem tudunk sajnos róla, mert még 1895. előtt elbontották.
Széchenyi beleszeretett a telekbe a hatalmas fák és a pavilon miatt, szerette volna megvenni, úgyhogy a titkárát arra kérte, úgy tárgyaljon, hogy ne adja ki nevét, mert nem akar többszörös árat fizetni érte. Így is történt, megvette a telket. Nem tudjuk pontosan, hogyan és mire használhatta, de valószínűleg itt pihent, mikor a városban járt.
1848-ban az új tulajdonos, Beniczkyné Bajza Lenke építtetett a pavilonra egy szintet, megismételték a formáját az új kapunál is (ezt nevezik kapuháznak), nagy valószínűséggel már üvegház és istálló is állt a telken.
A következő család, a Jusztok, már villát építettek itt, 1869-re épült fel.
1894-ben eladták, az új tulajdonos a korábbi dupla telket felnegyedeltette. 1895-ben megkezdődött a mostani forma kiépítése. Az épület frontja, ami a Benczúr utcán van, 10 évvel megelőzte a korát a nagy ablakaival, loggiával és a homlokzatán található fém díszítésekkel. Az ebédlőben galéria is helyet kapott, ahol zenekar játszhatott. Előre terveztek, mert a földszintet úgy alakították ki, hogy fiuknak garzon, lányuknak egy négyszobás lakás legyen, ahova házasságkötése után majd beköltözhessen.
Az alagsorban - mivel sokkal kisebb lett a telek, mint eredetileg volt -, istálló kapott helyet, és ennek szaga miatt évekig pereskedtek a szomszédokkal.
Egy neves művészettörténész a konferencián kifejtette, hogy szép-szép a díszítés, de nem elég finom, inkább frivol, mulatókba való.
Ekkor már Egyedi palotának hívják az építtető után (aki korábban Stern volt, de Egyeden található birtokaik miatt felvették az Egyedi nevet). Egyedi Lajos tönkrement, 1927-ben eladta a házat, két hét múlva öngyilkos lett.
1930-ban megvette a Posta, átalakította, az utcafront és az ebédlő megmaradt, de a második emeleten irodákat alakították ki, illetve megmagasították a kerti oldalt is. Belül Róth Miksa üvegek vannak.
"1931-ben így ír erről dr. báró Szalay Gábor – az 1925-ben megalakult Postás Zene- és Kultúregyesület elnöke – "Az új Postás otthon" című cikkében: "Nem mondom, hogy ha magunknak kellett volna most egy épületet építeni, azt így és ilyen fényesnek építettük volna, azonban ez a szép külső ne tévesszen meg senkit. Ritka, kedvező alkalmi vétel volt ez, amennyiben a házat olyan, aránylag csekély összegért sikerült megvennünk egy gazdag néhai világfi jogutódjától, amely összegért a mi igen szerény igényeinknek megfelelő, egész egyszerű háznak egy részét sem tudtuk volna felépíteni."... "Legyen ez a ház a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája,... s a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük."" (forrás: Benczúr Ház honlapja)
Fontos kulturális központja volt ez a Postának, a világháborút kiheverve, újra művelődési ház lett. Ezt a szerepét egészen 2009-ig tölthette be, amikor a székház tulajdonos, a Postai és Távközlési Művelődési Alapítvány bezárta és eladta, az alapítványi tevékenységüket befejezték.
2010-ben vezetőváltás állt be a Magyar Postánál, és a korábbi dolgozók nyomásának engedve, visszavásárolták a nagyobb tulajdonosi hányadot a tulajdonostársaktól, így ismét a teljes rész felett dönthettek. Egy évvel később új alapítványt alakítottak, a Postás Múzeumi és Művelődési Alapítványt.
2012-ben ideköltözött a Postamúzeum is, ahol az igazgatónő tartott nekünk tárlatvezetést. Elmesélte, hogy fiatal tervezőket hívtak a berendezéshez, akik valóban nagyon jó munkát végeztek. Praktikus, egyszerű, de mégis látványos lett a bemutatótér. Van a levélkézbesítésről tárlat, korabeli eszközökről, amiket sokszor a postások gyűjteményéből kerültek ki és ajánlották fel a múzeum számára, van a Morséról, telefonálásról, rádiózásról.
Például beszéltünk a levelezőlap megjelenéséről, ami térfogatcsökkentés miatt lett kitalálva (magyar találmány!), cserében olcsóbb volt, mint a levél. Úgy találták a Postánál, hogy sokszor semmi titkos dologról nem írnak az emberek, akár nyíltan is leírhatják üdvözlő soraikat. Felmerült a levéltitok megsértésének problémája is, úgyhogy a közösségre bízták, élni kívánnak-e ezzel a lehetőséggel.
A rádiónál láthattuk az akkori propaganda működését is, az első rádió előfizetés pont akkor kezdődött egy Isten háta mögötti faluban, az előfizető pedig egy tanárember volt, amikor elindult maga a rádiózás. Érdekes, nem? Korábban csak élőben mentek adások, és mikor pihenésre volt szükség, a rádiókészüléken kis, beépített fémtüskék tekerésre kedves dallamokat játszottak, amíg várakoztak a hallgatók, hogy a bemondók helyett cseréljenek vagy pihenjenek kicsit. Láthatunk sufniban készült rádiókat is.
Interaktív telex, rádió várja a látogatókat, ahol láthatunk elektromos autót, a lakihegyi rádiótorony villámhárító gömbje is helyt kapott, amin érdekes, milyen lyukakat vágtak a villámcsapások korábban. Igazgatónő elmesélte, hogy ez volt a legmagasabb építmény Európában, de mivel ekkor már állt az Eiffel-torony, annál magasabbat nem volt tanácsos építeni, így maga a szerkezet alacsonyabb, de mivel egy harmincméteres pózna is került rá, valójában magasabb. Beszéltünk a régi postaládák sorsáról is, amelyek eltüntetése nagy érzelmi viharokat okozott Budapesten nem is olyan rég, illetve én megcsodáltam a folyosói csomag alakú lámpákat is, melyeket az iparművészek terveztek ide. A múzeumból megtudhatjuk, hogy mekkora szerepet játszottak a távközlésben a magyar mérnökök, például a távírás Morse technikánál tízszer gyorsabbat találtak fel, azonban nem vette meg tőlük senki a szabadalmat sajnos. A kijáratnál még belehallgathatunk a Mesetelefon felvételeibe is. Itt nem készítettem fotókat, mert azt hittem, több idő lesz visszamenni, de az érdekes tárlatvezetés elhúzódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése