Medvenap

Február 2. Gyertyaszentelő nap és a medvék

A Völgyliget a hajdani Mátyás király vadaskert szélén fekszik, ahol a király és vendégei nem csak lóhátról üldözték a szarvast, vaddisznót, bölényt és medvéket, de etették, és tenyésztették is őket a közel két méteres falak mögött. Ugyanitt termesztettek fűszernövényeket is a királyi konyha részére, hiszen elég közel volt a Budai Várhoz. Tettek ki az állatoknak sót is, holott abban a korban még rendkívül drága volt.

A török hódoltság után a kert lassan feledésbe merült, a közel két méteres fal köveit elhordták, majd 1931-ben kezdték újra feltárni.

A kertet a Glück Frigyes út, Ördög-árok határolta (megoldva ezzel az állatok vízellátást is), elnyújtózott a Szépjuhásznéig, illetve hozzá tartozott Zugliget és a Budakeszi erdő is.

Ősi jog volt itt a február 2-i medvevadászat is, amelyet a XIX. sz. közepén betiltottak, és mikor ezt a hagyományt húsz évvel később felelevenítették, akkor már inkább a farsangi mulatságok része lett.

Ez a nap Gyertyaszentelő napja, de Jókainak köszönhetően ezen a napon várjuk a medvék jóslatát is: ha meglátja a medve az árnyékát ezen a napon (tehát napsütéses, szép időnk van), felkészülhetünk, hogy a tél még elhúzódik. Ha borús idő van, hamarosan beköszönt a tavasz.

Jókai Mór így írt erről a napról:

„Rendszerint a tél türelme szokott rövidebb lenni, mert az rendesen elmúlik magától, míg havon megfagyott medvét még senki sem látott. Néha vannak igen hosszú telek, de az a medvét nem konfundálja; tudja jól, hogy azért mégis csak el kell annak múlni; ha nagyon csípősen fú be odújába a szél, nem ír hozzá szelídítő brochure-öket, hanem betartja a hátával a nyílást, s akkor csak azon az egy helyen fázik.

Van aztán egy napja a télnek, aminek "gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban.

Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megfogulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.

Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek.

Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőteti haragját, annál hamarább vége lesz.

S a medvének mindig igaza van.”

Árvíz

A Fortepan képeit nézegetve láttam, mennyire ugyanúgy reagálunk az árvízre, mint szüleink és nagyszüleink: lemegyünk a vízhez rendszeresen, nézzük, hogy emelkedik a víz szintje, és fotókat készítünk.

1943.

1965.

2013.

2013.

2013.

2010.

 

2010.

 

2010. 

Feneketlen-tó

Salgótarjáni utcai zsidó temető

Erről az elrejtett temetőről főként a műemlékek szerelmesei tudnak, hiszen annyira kicsi, annyira kiesik a főbb közlekedési útvonalaktól.

1874-ben választották le a Fiumei úti Nemzeti Sírkert területéből e kicsiny területet, amely 1920-ra meg is telt, innentől kezdve a zsidóság a Kozma utcai temetőt használta. Már csak a családi sírokba, illetve prominens személyeket temethettek már ide, később már őket sem. Mivel a temetkezések pusztán 50 évet foglaltak magukba, így leginkább a dualizmus pénzarisztokratái és iparosai lettek itt elhelyezve. Később már csak külön engedéllyel lehetett ide temetkezni. A II. világháború után a pesti gettó halottainak egy része, a Dunából kihúzott holttestek és a nyilasok áldozatai kerültek a temetőbe. Egy szerény emlékpark található a neveket tartalmazó táblákkal a Dohány utcai zsinagóga udvarához hasonlóan.

A várkaput szimbolizáló kapu 1908-ban készült, Lajta Béla munkája.

Lajtának Budapest számos épületet köszönhet, pl. Fővárosi Vakok Intézete (Mexikói út 60.), a mai Új Színház, Rózsavölgyi ház (Szervita tér 5.), ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskola, a Kozma utcai temetőben neves családok sírboltjai, közel 40 darab.
 
Senkit ne tévesszen meg a zárt kapu, a temető látogatható 8-15 óráig szombat kivételével, csak csöngetni kell a gondnoknak. 

Amint belépünk, szemben találjuk magunkat az előkészítő épülettel, amelynek már se ajtaja, se teteje.

a lehullott márvány más fotóit látva min. 3 éve fekszik mozdítatlanul

Az egész temető állapota felkavaró. Hiába áll műemléki védelem alatt, a síremlékek az összedőlés határán állnak, sokan el is dőltek már. Majdnem az összes családi sír kifosztva, betörve, néhánynál a koporsók is láthatók, ahogy feltörték, összedúlták őket. A gondnok elmondta, hogy Szálasiék az aranyfogakért jöttek, illetve folyamatos antiszemita támadásoknak van kitéve a temető. Hátul, a focipálya mellől megbontották a kerítést, rendszeresen szemetet hordanak be. 

 fatető, alatta omló kőkupola

 sajnos ez az általános látvány

Engem személy szerint felháborítottak a látottak, nem hiszem el, hogy Szálasiék óta nem lehetett volna visszahúzni az elforgatott takaróköveket, visszaállítani az eldöntött obeliszkeket, rendbe tenni a koporsókat, hogy ne látszódjanak a csontok. Értem én, hogy a növényzetet hagyni kell burjánzani egy zsidó temetőben, de nem hiszem, hogy a látottak megfelelnének a végtisztesség megadásának, vagy a műemléki védelemnek. A Kazinczy utcában és környékén folyton dorbézoló zsidó fiatalok önkéntes munkában, illetve egyéb szervezeteik könnyen tudnának segíteni a temetőn akár saját kétkezi munkával, akár pénzadományokkal - ha akarnának.

Mikor ezeket felhoztuk a temető katasztrofális állapotával kapcsolatban a fiatal gondnoknak, ő személyes sértésnek vette, és rögtön elkezdte sorolni, miket tesz a temetőért: szíve ügye a szemétszedés és a kerítés tisztítás. Próbálok pozitívan hozzáállni, és elhinni amit mond, de a látottak alapján erős kétségeim támadtak. Megkérdezte még tőlünk, hogy a sajtótól vagyunk-e, és abbéli reményét fejezte ki, hogy az út túloldalára, a volt Józsefvárosi pályaudvar épületébe tervezett Sorsok Háza építkezés majd felhívja a figyelmet a temető állapotára, illetve abból a pénzből áldoznak majd a rendbetételre is. Felhozta még, hogy nincsenek már élő rokonai az itt eltemetetteknek, ő is csak 10 család megbízásából ápolja a családi sírokat, de a sírfeliratokat látva azt hiszem, minimum a zsidó közösség kötelessége lenne megtenni a szükséges lépéseket.

Néhány az itt eltemetettek közül: Fényes Adolf festőművész, Vázsonyi Vilmos igazságügyminiszter, Weiss Manfréd és Bertold, a Csepel Művek alapítói, Hatvany-Deutsch Sándor cukorgyáros és művészetpártoló, Bródy Zsigmond laptulajdonos és mecénás, Wassermann Jónás, az EMKE kávéház tulajdonosa, Wechselmann Ignác, a Vakok Intézetének alapítója, Wolfner József és Singer Zsigmond lap- és könyvkiadók.